A belső fenntarthatóság: Miért az önmegbocsátás a legzöldebb energiaforrásunk?
Napjainkban a csapból is a fenntarthatóság folyik. Szelektíven gyűjtjük a hulladékot, figyelünk a vízre, próbálunk "zöldebben" élni, hogy megóvjuk a bolygó erőforrásait. De feltetted már magadnak a kérdést: Mennyire bánsz fenntarthatóan a saját belső erőforrásaiddal?
KÖRNYEZETTUDATOSSÁG
Amikor életmódváltásba, nyelvtanulásba vagy bármilyen önfejlesztésbe kezdünk, gyakran úgy viselkedünk, mint egy gátlástalan ipari üzem: kizsigereljük magunkat, és ha nem hozzuk a számokat, mérgező anyagokat (bűntudatot és önhibáztatást) engedünk a rendszerünkbe.
A fenntarthatóság definíciója szerint: "kielégíteni a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetnénk a jövő képességét saját szükségleteik kielégítésére."
Az önostorozás pont ezt sérti meg. Ha ma "megbünteted" magad egy hiba miatt, azzal feléled a holnapi motivációdat.
A bűntudat nem megújuló energia
Sokan hiszik, hogy a szégyenérzet jó üzemanyag. "Ha elég rosszul érzem magam, majd rákényszerítem magam a változásra." – gondoljuk. Lehet, hogy ez az üzemanyag elvisz a következő sarokig, de borzasztóan környezetszennyező. A bűntudat "füstje" szorongást, stresszt és kiégést termel. Hosszú távon ez az út fenntarthatatlan; a rendszer összeomlásához (feladáshoz, jojó-effektushoz) vezet.
Az önmegbocsátás: A te belső napenergiád
Ezzel szemben az önmegbocsátás a fenntartható változás tiszta energiaforrása. Miért?
Erőforrás-kímélő: Nem pazarolsz napokat vagy heteket arra, hogy egy múltbeli hiba miatt emészted magad. Az energiád megmarad a cselekvésre.
Újrahasznosítás: Az önmegbocsátás szemlélete szerint nincs "felesleges" kudarc. Minden botlás egy adat, egy tapasztalat, amit újrahasznosítasz: tanulsz belőle, hogy legközelebb okosabban dönts.
Hosszú távon működik: A fenntarthatóság lényege az állandóság. Aki képes megbocsátani magának, az képes a nehéz napokon is visszatérni az útra anélkül, hogy felégetné maga mögött a hidakat.
Hogyan válts "zöldebb" üzemmódra a fejedben?
A fenntartható változás nem sprint, hanem egy életen át tartó ökoszisztéma kiépítése. Íme, hogyan alkalmazd ezt a mindennapokban:
A "nulla hulladék" (Zero Waste) gondolkodás helyett törekedj az egyensúlyra. Ne akard tökéletesen (hulladékmentesen) csinálni az új szokásaidat. Ha egy nap nem sikerül, az nem azt jelenti, hogy az egész folyamat kuka. Egy eldobott műanyag pohár sem teszi semmissé az egész éves szelektív gyűjtésedet – egy kihagyott edzés sem teszi semmissé az eddigi munkádat.
Vedd észre a "szennyezést". Amikor elkezded szidni magad, tudd, hogy épp mérgezed a saját talajodat. Állj meg, és válts nézőpontot: "Ez most nem sikerült, de nem fogom bántani magam érte, mert szükségem van az erőmre a folytatáshoz."
Gondolj a jövőbeli önmagadra. A fenntarthatóság a jövőről szól. A mostani önmegbocsátásod a befektetés abba, hogy a jövőbeli éned is képes legyen küzdeni a céljaiért.
Zárszó
Ha valódi, tartós változást szeretnél, hagyd abba a belső erőforrásaid kizsákmányolását. Nem lehetsz egyszerre a zsarnok főnök és a kreatív munkaerő a saját életedben.
A fenntartható fejlődés alapja a béke önmagunkkal. Legyen az önmegbocsátás az az eszköz, amivel megteremted a belső klímát, ahol a változás nemcsak lehetséges, hanem természetes és virágzó folyamat.