Ismerős az érzés, amikor pontosan tudod, mit kellene tenned, mégis halogatod? Megfogadod, hogy holnaptól mindent tökéletesen csinálsz: minden nap edzel, egészségesen eszel. Aztán jön egy nehezebb nap, egy váratlan feladat, és a nagy elhatározás kártyavárként omlik össze. Ilyenkor jön az önostorozás: „Lusta vagyok”, „Nincs elég akaraterőm”.
Állj meg egy pillanatra. Ne hibáztasd magad.
Ez nem lustaság, hanem az agyunk természetes reakciója a rossz tervezésre. Amikor a tökéletesre törekszünk, a feladat ijesztő heggyé nő, ami bénultságot okoz. A hiba nem benned, hanem a módszerben van. Nem „összeszedni” kell magad, hanem újratervezni a folyamatot.
Az "elégjó" viselkedéstervezés
A viselkedéstervezés lényege, hogy nem erőből próbálunk áttörni a falon, hanem megkerüljük azt. Az akaraterő véges, ezért nem építhetünk rá hosszú távon.
A közös munka során mérnöki pontossággal megtervezzük a viselkedésedet. Nem várunk a »nagy ugrásra«. Helyette stratégiailag felépített lépésekkel, okos forgatókönyvekkel cselezzük ki az ellenállást. Így a változás nem küzdelem lesz, hanem egy logikus, fenntartható folyamat, ahol az „elég jó” cselekvés válik a legnagyobb erősségeddé.
